• Önélet - lazábban
Becsületes nevem BDK, de az irodalomban csak Balla D. Károly néven bujkálok. Az Ung partján, Ungváron születtem és élek, így UngParty vagyok. Szülővárosomban lettem érett és itt jártam egyetemre sok éván át, erősen vigyázva arra, hogy ne szerezzek diiplomát. Közben voltam illegális távirdai műszerész, egyetemi toleráns laboráns, majd egy évtizedig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként éltem mások hibáiból. Hosszú lelkes önkéntesség után fél lábbal félállásban pártlapnál szépirodalmat is szerkeszthettem. 1989-től szabadon úszom, ha nem is mindig árral szemben.
1973-tól publikálok. Verseim, novelláim, esszéim, publicisztikai írásaim, műfordításaim, színpadi játékaim, naplójegyzeteim és regényeim 20-nál több alig hozzáférhető kötetben jelentek meg.
Személyiségem határait az Ungon kívül számos környezeti ártalom mossa (úgy mint ukrán állam, többségi nacionalizmus, szakmai féltékenység, dilettantizmus és provincializmus), ezek ellen nagyrészt írással (és kisebb részt olvasással) védekezem. Szép kilátásom van. Ennél szebb csak a belátásom.
Kudarcaim sorából raktam össze sikertörténetemet. Annyi hendikepet gyűjtöttem össze, hogy mára páholyból nézhetem a világot.
Ha csodabogár nem is, legszebb hal a nyúlpiacon feltétlenül vagyok. Bő húsz éven át a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatásán nagyrészt eredménytelenül fáradozva elsőként alapítottam folyóiratot, kiadót, alapítványt, díjat, könyvvásárt, irodalmi szalont – majd sikerrel kilovagoltam Perzsiából. Amit megtartottam, az mára csupán tobzódó jelenlétem a virtuális világban, plusz az Évával megosztott termékeny és intenzív alkotói magány.
Virtuális öngyilkosságom óta én vagyok a legaktívabb posztumusz író (nemkülönben Első Piréz, magányblogger és örökös manzárdőr, újabban földszinti padláslakó).
Szerencsésnek tartom magam, hogy oly korban éltem, amikor a Naumann-univerzum jótékonyan körbeölelte a Gutenberg-galaxist.
Digitálok, nem tehetek másként.
Részletesebb életrajz
Balla D. Károly (BDK, BéDéKá, BallaDé) író, költő, publicista, blogger, műfordító, szerkesztő, virtualizátor, imaginátor és webrátor, továbbá manzárdőr és piréz.
A kárpátaljai Ungváron (Ужгород - Ukrajna) született 1957-ben. Szülővárosában érettségizett és folytatott egyetemi tanulmányokat. Eelőbb fizikát hallgatott esti, majd magyar nyelvet és irodalmat levelező tagozaton, összesen cirka 17 szemeszteren át - a diplomáig nem jutott el. Közben volt segédműszerész és laboráns, majd csaknem tíz éven át tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként működött. 1989-től szabadfoglalkozású.
1973-tól publikál. Írásai előbb helyi kiadványokban jelentek meg, később Magyarországon és a nyelvterület szinte valamennyi régiójában. Egy rövid intermezzótól (2003-2004) és néhány tudtán kívüli közléstől eltekintve az utóbbi 20 évben kárpátaljai orgánumokban egyáltalán nem publikál.
Versei, novellái, esszéi, publicisztikai írásai, műfordításai, színpadi művei, naplójegyzetei és regényei 20-nál több önálló kötetben jelentek meg. Legutóbbi könyve Tejmozi címen a Magvető gondozásában látott napvilágot 2011-ben. 22 év szünet után előkészület alatt áll könyve a Kárpáti Kiadónál is... >> teljes könyvlista
Jelentős irodalomszervezői múlt áll mögötte. Alkotócsoportok vezetése, folyóiratok, kiadói műhelyek, alapítványok, díjak alapítása, könyvfesztivál és irodalmi szalon szervezése fűződik nevéhez. Rövidebb ideig a kárpátaljai érdekvédelmi és szakmai magyarságszervezetek vezető testületeinek a munkájában is részt vett. Előbb a közéletből, majd fokozatosan pátriája kulturális életéből is kivonult. Ezzel párhuzamosan működésének fő színterét az internetetre helyezte át. Minezzel megelőlegezte magának fizikai állapotának azt a romlását, amely ma már nem is engedne meg másfajta életvitelt.
Mára a legkülönbozőbb témájú és műfajú világhálós oldalainak, blogjainak a száma több tucatra tehető. Irodalmi projektumait és webakcióit, közéleti, kulturális és naplószerű jegyzeteit, aktuális műveit és alkotói archívumát összességében napi ezres számban látogatják az olvasók. >> fontosabb oldalainak listája
Számos díjban és szakmai elismerésben - így József Attila-díjban (2000) részesült, munkáival több pályázaton szerepelt eredényesen. >> részletes jegyzék
1984-től az Ukrajnai Írószövetség tagja.
1993-tól 2004-ig a Magyar Írószövetség rendkívüli majd rendes, 1995-től választmányi tagja, 2002-től a Költői Szakosztály elnökségi tagja. 2004-ben minden tisztségéről lemond és kilép az Írószövetségből.
2007-ben virtuális öngyilkosságot követ el, azóta posztumusz írónak tekinti magát. Ugyanebben az évben nyilvánítja magát piréznek és megalakítja az Egyek alkotócsoportot.
Ennél is részletesebben: Balla D. Károly - életrajz
Szülővárosában érettségizett és folytatott egyetemi tanulmányokat, közben volt laboráns, kiadói korrektor és szerkesztő. 1989-től szabadfoglalkozású. Folyóiratok, kiadói műhelyek alapítása fűződik a nevéhez, több társadalmi és szakmai szervezetben töltött be szerepet, majd fokozatosan kivonult a közéletből és hosszabb ideje nem vesz részt pátriája kulturális életében sem. Meglehetős elvonultságban él, de intenzív internetes tevékenységet folytat. Írói weboldalain, blogjain napi rendszerességgel publikál, közismertek irodalmi projektumai és webakciói.
1973-tól publikál, művei több mint 20 önálló könyvben jelentek meg. József Attila-díjas. >> 