Balla D. Karoj elipszilon nelkul

- korabban Balla D. Karoly | BDK pirez iro blogja

Az utolsó császármadár. Bodor 85

Eronim Mox szakácskönyve megelevenedik

bodor receptek könyv

Bodor Ádám a Receptek végnapokra kötettel

Bodor Ádám 85 éves. Az évfordulóra készülve a Szépirodalmi Figyelő eredeti ötlettel állt elő, amej nyomán művek sarjadtak, s ezek egy különleges kötetben öltöttek testet. A lap felkérésére harmincöt szerző írt egy-egy Bodor Ádám írásművészete előtt tisztelgő mesés receptet vagy receptes mesét, amejek – az alapötletnek megfelelően- felfoghatók úgy, mint a Verhovina madaraiban megjelenő virtuális könyvnek, Eronim Mox mesés szakácskönyvének a kiterjesztései, elképzelt szövegei, kapcsolódó hipertextusai. A művek előbb a SzIF Online felületén láttak napvilágot, majd végső formát Vincze Judit illusztrációival a Receptek végnapokra című gyűjteményben nyertek. Az írásokból számos sajtóorgánum válogatott a kötet beharangozásakor, a Magyar Hang Berniczky Éva Az utolsó császármadár c. novelláját közölte beágyazva.

utolso csaszarmadar

Berniczky Éva

Az utolsó császármadár

Vasárnap természetes, ha kiégett lelkeket javít a műfejű. Hétköznapokon Fojondár kívülálló. Mégis úgy tesznek, mintha közülük való lenne. Alakoskodnak Emma előtt is, aki pedig tudja, amit tud. Időtlen idők óta főz-mos a repülőmérnökre. Régóta élnek vadházasságban, szentségeskedő szomszédaik következetesen a gazdaként és annak szakácsnéjaként emlegetik a párost. Egyszerű üzleti kapcsolat fűzi őket egymáshoz, mi más. Az égő hajú, piros arcú Emma naphosszat lángol. Bevásárol, reggelit készít, ebédet, vacsorát főz. A régóta szárnyaszegett Fojondár pedig tányérja fölé görnyed, és megeszi a savanykás báránysikolylevest, sok csillagánizzsal, vasfűvel. Hónap elején fizet az ételek elkészítőjének. Nem több ez a viszony a kéznyújtásnál, amellyel Fojondár átadja Emmának a konyhapénzt. Az meg ropogósra keményített köténye zsebébe dugja. Hiábavalóan ugyan, mert Fojondár rendszeresen visszakéri. A Galaktikára, csillagos könyvekre. Valójában nyílt titok, hogy a páros szétválaszthatatlanul összetartozik. A nő osztja be a kevéske keresetet, amit a férfi kitartó buherálással összetekercsel. Repülőmérnöki diplomája rég a padláson porosodik apja Kínát megjárt hajóládájában. Ugyan mire menne a kitűnő minősítésével, miközben kiégett kávédarálókat, hajszárítókat, villanyborotvákat hoznak hozzá javításra. Ül a konyhában egy hokedlin a pucér hatvanas égő alatt egyetlen szövetnadrágjában, és álló nap tekercsel. Hiába terít meg a konyhaasztalon a kiégett szerkezeteknek friss sajtóval, a monoton művelet elkoptatja a mestert, a nadrágját is. Fojondár elhasználtsága alig tűnik fel, a ruhadarab azonban messzire fénylik a fenékrészen és a térdeken. A talmi csillogás, repülés surrogó zajai belevesznek a megreparált kávédarálók, hajszárítók, villanyborotvák zümmögésébe. Ki nem szarja le ezt az álságos, képmutató bagázst, a saját leminősítését, zárja a napját lefekvés előtt Fojondár. Úgysem repülőmérnök szeretett volna lenni, hanem csillagász.

Azon a hétfőn nem hoznak tekercselnivalót, hát az elmaradt munkához odakészített újságot veszi a kezébe. Emma Eronim Mox szakácskönyvének utolsó lapjait másolja, hogy holnap visszavihesse a Potusnyákhoz címzett könyvtárba a Káptalan utcán.

Láttad, kérdezi lelkesen Fojondár az asszonyt.

Láttam, mit gondolsz, miért töröm magam, hogy még ma este a végére érjek, válaszolja a másik az írásba merülve.

A cikkben a Pop Iván-hegycsúcsról tudósítanak, a Csornahoráról. A képen a Fehér Elefánt világít kétezer méterrel a tengerszint felett. Bár a fotó eléggé romos állapotban mutatja az egykori csillagvizsgálót, nagyszerűsége így is lenyűgözi Fojondárt. A több méter vastag, mészkőblokkból emelt falak a mai napig uralják a csúcsot. A világító erődszerű rom jogosan kapta becenevét.

Szakácsnőt keresnek, néz jelentőségteljesen Emmára és az izgalomtól hadarva tovább olvas. Az ezerkilencszázharminchat-harmincnyolcas években nyerte el végső pompáját, lengyel beruházásból. Akkortájt Európában csak Franciaországban, a Pireneusokban akadt párja, de világviszonylatban sem volt ötnél több hasonló formátumú obszervatórium. A varsói egyetem azért választotta a Verhovina távoli csúcsát a csillagvizsgáló helyéül, mert a légkör tisztasága és a fényszennyezés hiánya a Kárpátoknak ezen a pontján mutatkozott a legideálisabbnak a későbbi kutatómunkához. Megálmodói ragaszkodtak a Pop Ivánhoz, holott a monstrum kivitelezése a csúcson nem bizonyult egyszerű feladatnak. Hiába volt építőkő helyben elegendő, az építkezéshez szükséges összes többi alapanyagot és eszközt nem egykönnyen juttatták fel az erdőn keresztül a mindentől távoli, nehezen megközelíthető helyre. A kivitelezők mégis eleget tettek a kihívásoknak. A hatalmas teleszkópot, például, angol cég gyártotta, és saját munkatársait küldte el a beüzemelésére. Az obszervatóriumot ezerkilencszázharmincnyolc július huszonkilencedikén adták át rendeltetésének. A többször gazdát cserélő csillagvizsgáló mostoha sorsra jutott, egészen az utolsó időkig… Most azonban biztató hírek érkeztek… elkezdték a felújítását. …

Szakácsnőt keresnek, ismétli dörmögve.

Már mondtad, de arról nem írnak, hogy csillagászt is, próbálja lehűteni az asszony.

Az nem számít, odamegyünk, dönti el véglegesen Fojondár.

Emma egész éjszaka csomagolja a szárított fűszernövényeit, főleg olyanokat, amilyeneket biztosan nem talál meg a Pop Ivánon, s amelyek nélkül nem főzheti meg a savanykás báránysikolylevest. Másnap reggel lehozza a padlásról legféltettebb fűszeres zsákocskáját, benne a csillagánizzsal, kardamommal, kevéske vasfüvet is tesz hozzá, bár közönséges verbénát bizonyára ott is talál. Végül bepakolja Eronim Mox könyvének másolatát, amellyel szerencsére időben elkészült.

Szerdán hajnalhasadta előtt indulnak, hogy elérjék a korai járatot. A vonat néhány óra alatt el is zötykölődik az utolsó kis településig, onnan gyalogszerrel vágnak neki a Csornahorának, fel egészen a Pop Ivánig.

Hosszú út lesz, néz bocsánatkérően az asszonyra Fojondár.

Csak úgy rövidíthetnek rajta, úgy felezhetik, ha egy emberként teszik meg, egyetlen pár cipőben. Emma engedelmesen lehúzza lábáról méretnélküli acélbetétes Martens bakancsát, odanyújtja a férfinak. Az felrántja sebesen, majd hátára kapja az asszonyt illatozó fűszerzsákjával együtt. Így kapaszkodnak felfelé jó darabon a lombhullató erdős részen. Mintha precíziós relé fogná a jelet bennük, Emma időben elengedi Fojondár nyakát, lehuppan a mind vastagabb mohaszőnyegre. Máris húzza fel a levetett bakancsot, hogy Fojondár pattanhasson az ő erős hátára. És fordítva, a nő veti le fáradt lábáról a Martensét, a férfi bújik bele, érzi a másik melegét. Haladnak szívósan, megállíthatatlanul, másnap már a tűlevelű erdőn keresztül. Nem tartanak semmitől és senkitől. Pedig egyedüli fegyverük Fojondár jobb kezének nagyujja. Ha behajlítja, ijesztő pattanással egyenesedik ki, ugrik vissza a helyére, mint egy komoly bicska vagy felhúzott karabély. Félelmetes hangjával elriasztja a vadállatokat és vadembereket. A repülőmérnök ínhüvelygyulladás után tett szert erre a képességre, amelynek igencsak hasznát veszi ezen a nem éppen menedékes és veszélytelen úton. Az erdők engedelmesen szétnyílnak előttük, így az elkövetkező nap délutánján sziporkázó napsütésben érnek fel a csúcsra.

Emma Fojondár meghosszabbításaként elsőnek látja meg a Fehér Elefántot. Ugrik le a férfi nyakából, előkapja a mobiltelefonját, minden irányból fotózza a csillagvizsgálót.

Itt nincs térerő, jelenti bosszankodva.

Hát nem a fölösleges hívások elől jöttünk el, kérdezi elégedetten Fojondár. Különben is, itt nincs térerő? Szerintem itt van csak igazán. Nem hallod, hogy zúg a csend?

Vasárnap Emma sohasem sértődik meg. Jólesően hallgatnak. Ülnek elcsigázottan a csillagvizsgáló kétemeletes részének egyik ép beugrójában, amikor fejük fölött, a roppant kupola alatt megcsörrennek a madarak. Mintha a magasban húzta volna meg magát a Verhovina összes eltűnt madara. Amikor felröppennek, meredező váz marad utánuk, arra épült havasi fajdokból az ideiglenes madárkupola.

Látod, a férfi rápattintja ujját egy felreppenő havasi fajdra, de nem célozza meg.

Látom, de fölösleges lelőnöd akár egyet is. Eronim Mox nem ajánlja, azt meséli, a havasi fajd húsa sötét színű és különösen keserű, rossz mellékízzel. Hiába tömi meg a begyét finomságokkal, havasi fűz és hanga leveleivel, fenyőrügyekkel, áfonyával, szederrel, havasi gyopárral.

Tovább nem sorolhatja, mert ekkor érkeznek a csúcsra a kőművesek az ácsokkal. Holnap elkezdik a felvállalt munkát. Másnapra rendelnek is Emmától vacsorát. Mogyorótyúkot, nyárson sült császármadarat bársonymártással.

Hajnalban leereszkedem a völgybe, a vágásokig, ígéri Fojondár. Jöttünkben az áfonyásnál megzavartuk őket, többször hallottam a surranásukat a bokrok felől.

Nem láttam én ott egy fia madarat sem, kételkedik Emma.

Mert láthatatlanok, áll fel Fojondár.

Majd, mint aki rögvest teljesíti is a szakácsné óhaját, elsétál a csillagvizsgáló közelében meredező tönkig. Kényelmesen elhelyezkedik rajta. Bealkonyodik, mire sípolni kezd.

Sz, szsz, szí, psz-psz, szípszpszí, szí-tiszidirititi, kanyarít a végére szerelmes trillát – és elnéz Emma felé.



Berniczky Éva 1962-ben született Beregszászban. Szülővárosában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetemen 1987-ben szerzett bölcsész/tanári diplomát. Azóta Ungváron él. Pályája elejétől végez szerkesztői munkát (Galéria Kiadó, Pánsíp, UngBereg). A kilencvenes évek elejétől publikál. Fontosabb könyveit a Magvető Kiadó adta ki (A tojásárus hosszúnapja, novellák, 2004; Méhe nélkül a bába, regény, 2007; Várkulcsa, novellák, 2010). Utoljára az ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában jelent meg kötete (Szerencsegyökér, válogatott és új novellák, 2018).

A teljes szöveg itt olvasható: SzIF Online vagy a Bodort méltató cikk alatt beágyazva itt: Magyar Hang.


Kapcsolódó: Cillagvizsgáló a Pop Ivánon

A hozzászólásokért szerzőik viselik a felelősséget. Facebook kommentek:

A bejegyzéshez fűzött hozzászólások nem képezik a blog szerves részét, azokért a szerzőik viselnek teljes felelősséget.

1 Comment

Add a Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Balla D. Károj blogja © 2018 Frontier Theme