El. Legalábbis bő másfél évre… Az orosz agresszió megindulása után néhány órával én már verset írtam azzal az eltökéltséggel, hogy engem ugyan hiába int Ciceró bölcselme, nem vetem alá magam az Inter arma silent Musae tilalmának, nálam juszt sem hallgathatnak háborúban a múzsák. Rémült dac volt ez, a döbbenet lázadása. Meg is született az első opusz, kitettem FB-oldalamra:

JUSZT SEM HALLGATNAK

merenghetsz szépen-búsan elmúláson
de egyszer úgyis felhasad a vászon
ki arca néz az égi hasítékon?
angyalt vártál, de megjelent a démon

nevethetsz daccal gyilkosok szemébe
de végül mégis ők mondják, hogy vége
s ha nem fog rajtuk már a röhögésed
eszedbe jut a korpuszon a hét seb

vagy omlott hittel zárkózhatsz magadba
megvédhet még a felmagasztalt mantra
dicsérjed részegen a józan észt
nem békés féreg lesz, mi elemészt

bdk, 2022.02.24.

És délután már kinn volt

George Szirtes fordítása:

IN WAR THE MUSES FALL SILENT

You can meditate all you like on the nature of mortality
But a torn canvas tent is a distinct liability.
And whose face is it you spy through the tear?
It’s no angel but a demon you find gazing there.

You can laugh at murderers and look them in the face
But it’s they in the end who determine the race.
And if they’re not impressed by the face that you show
Consider the wounds of the body laid low

And comfort yourself with the faith of your past.
Your much-revered mantra may save you at last.
Get drunk and cry up your logic and reason.
The worm that devours you knows you’re in season.

 

És jöttek sorra a keserű versek

MERT ÚGY VAN AZ

miért is hitted, minden így maradhat
kenyér és tej. de ím, a búza rothad
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még gyötrő háborúban

miért is hajlik szád a bús panaszra
hogy barmod hullik, elvész munkád haszna
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még kínzó háborúban

miért is hitted, megmarad családod
nem mállik szét a házfalban a vájog
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még gyilkos háborúban

miért is hitted, lesz majd igazságod
az élet mégis újra arcon vágott
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még álszent háborúban

de most már érted. nincs erőd imára
reményed óvtad, ez lett, ím, az ára
nem szól az úr, csak hallgat meglapultan
és élni rendel cinkos háborúban

bdk, 2022.03.01.

MEDDIG

hogy meddig ér a bárgyú képzelet
lemérheted a vágyott álomképen
hiába szállnak felhők fodros égen
tavaszra éhes szántóföld felett

ha téged közben elveszejt a szégyen
mert megvan még a biztos rejteked
míg el nem ér a kinti rettenet
hogy megtorolja minden vélt erényed

de meddig védjed magzat önmagad
ha nem tudod, hogy merre tart a had
és mit szab rád az álnok égi látnok

ne kérdezd hát, hogy hol marad a bába
és kin fogan meg majd a végső átok
ha mészárszéken szül anyád világra

bdk, 2022.03.11.

MINT MÁSKOR

egyhejben menekülsz. templomtornyok
árnyéka vet keresztet a földre
nem remeg jobban a kezed, mint máskor
és a hajnali légiriadót is békésen átaludtad

ágyadból látod a százados diófát
az erkéjről látnád a radvánci dombokat
tavaszodik. áradáskor majd felpuffadnak a mezők
mint éhező gyermekek hasa

egyhejben menekülsz. helikopter
közeli vibrátója szűrődik keith jarrett távoli
akkordjai közé. van víz, van gáz, villany
és a háló világa behozza a halottak napi számát

közel vannak a hegyek. fojó szeli át a várost
még épek a hidak és szobád falán sértetlen
a megfestett táj. arca homájából kalapos múzsa
figyeli szégyened. egyhejben menekülsz

bdk, 2022.03.14.

Öröm a keserűségben: a Litera már az első versemre felfigyelt, leközölték egy háborús gyűjteményben, majd márciusban külön oldalon az egész sorozatot.

Ám aztán más is történt. (tovább…)