Balla D. Karoj elipszilon nelkul

- korabban Balla D. Karoly | BDK pirez iro blogja

Címke: család

Családi ünnepek, versírás éjszaka

Rég látott intenzitással zajlik családi életünk. A novemberi alkalmakról már beszámoltam, újév közeledvén ne maradjanak ki a decemberiek sem, mejek során többek között kiderült, hogy öregségemre megtanultam fejben írni verset.

Karácsony, falinaptár, limerickek

ajándék naptárAz idén a szokásosnál is kreatívabb, egyben praktikusabb volt családunk a karácsonyi ajándékozásban. Csönge és Bence nekünk szánt  közös ajándéka vitte el a pálmát. Lányunk egy nagyon mutatós művészi falinaptárat tervezett és nyomdáztatott más-más országokban készült saját fotóinak felhasználásával, szöveg is került mindegyikre: Bencének a képekhez írt pársoros versei. Végiglapozva egybehangzóan állítottuk, hogy a színes falinaptár bármejik igényes képzőművészeti szalonban megállná a hejét – és maximálisan piacképes lenne. De Csönge nem tervez sorozatgyártást: a mű egyetlen példányban készült, csak nekünk.

falinaptár - balla csönge

Csönge falinaptárának áprilisi lapja Bence versével. Kattints a nagyobb mérethez

Koloséktól egy 120 gigás SSD-t kaptam, az ajándéknak az is része volt, hogy a karácsonyi pisztráng-ebéd közben Kolos mellesleg a meglévő rendszerem klónozását is elvégezte, így kinőtt rendszerlemezemről újrainstallálás nélkül minden program működőképesen és összes beállításával együtt átkerült az új tárhejre – és minden remekül működik azóta is!

Kaptunk továbbá egymástól és adtunk egymásnak szép számban könyveket, hangoskönyveket, kiállításra és koncertre szóló jegyeket. Nem maradtak el a téli zoknik és más hordhatóságok (meleg sapkától fürdőköpenyig), akadt társasjáték, saját készítésű szaloncukor és polcra való pár dísz-eszköz is.

És hogy a kedves ceremóniának meglegyen az alaphangulata, én a legelején felolvastam az „aputól mindenkinek” boríték tartalmát: 6 darab szeméjre szóló limericket (ezeket előző éjszaka írtam). Volt is vidámság, kacagás.

Csönge, Éva, Bence, Adri, Piroska, Kolos, Károj és a pisztrángok

Születésnap, nem alkalmi vers

Tegnap Éva születésnapját ültük meg, kicsit szűkebb körben, mert Bence időközben hazautazott. Ezúttal sem volt hiány jól célzott ajándékokban, a sült hal után most a fetával töltött gomba volt a finomság (húsevőknek pujka-saslik).

Én pedig, úgy tűnik, rákaptam az éjszakai versírásra. Ahogy a hat karácsonyi limericket, Éva versét is fejben írtam, lámpaoltás után. Ez korábban egyáltalán nem volt szokásom: nekem írás közben elengedhetetlenül szükségem van a már leírt sorok látványára, hozzáírva és visszafelé javítva dolgozom, piszmogva, cserélgetve a szavakat, betoldva és törölve, elvetve és visszaállítva, újraírva a sorokat, gyakran teljes szakaszokat. Előzetes terv nélkül dolgozó kézműves versíró vagyok és soha nem is jegyeztem meg verseimet, a sok százból alig egyet-kettőt tudok fejből, leginkább a fiatalkoriakat. Egy haiku három soráig terjed az operatív memóriám, szoktam mondani.

Magam is csodálkoztam, hogy 6 darab limericket sikerült fejben tartanom reggelig karácsonykor. Talán az előre adott, nagyon kötött forma segített ebben, gondoltam.

Az Évának szánt vers nehezen indult. Sok tucatnyi kezdeményt elvetettem, míg rájöttem, hogy teljesen el kell rugaszkodnom a születésnapi vers alkalmiságától – meghatónak szánt közhejekben egyikünk sem lelné örömét. A sok suta kísérlet után végül csak megszállt az ihlet, jönni kezdtek a képek burkolt vagy kevésbé burkolt utalásaikkal. Két óra alatt született meg a 16 sor, és az idő fele arra kellett, hogy memorizáljam, ami már kész volt, mert ha nem tettem, mire a második szakaszt megírtam, az elsőt elfelejtettem. Amikor úgy éreztem, rendben van a négy szakasz így, jó párszor elmondtam magamban az egészet tagoltan, ütemhangsújosan:

x – – |  x – – | x – – | x –

– a ritmus segít memorizálni, mégsem voltam teljesen biztos abban, hogy reggelre emlékezni fogok minden szóra.

Emlékeztem. Begépeltem, Kolossal titokban kinyomtattuk. Az első köszöntés-koccintás után felolvastam. Cseppet sem akartam elérzékenyülni, nincs ebben a versben semmi, ami indokolná, mégis elcsuklott a hangom és bepárásodott a szemem. Nem annyira, hogy észre ne vegyem: az Éváé és a Csöngéé is. Hogy mijen érzékenyek ezek a nők…

ezen a parton

miattam maradtál ezen a parton
hiába csábított nyáron a tenger
ojan vagy, akár egy hószagú alkony
mint amit december magának rendel

ojan vagy, akár egy brüegheli álom
szarvasok siklanak meztelen jégen
te vagy a zúzmara didergő fákon
– ijesmi lehetett télen az éden

nincs is már kívüled életem semmi
tied a nyűgöm és tied az élcem
egymásba nőttünk már, mit lehet tenni
akad itt dolgunk még, nem vagyunk készen

miattam maradtál ezen a parton
hiába csábított kéken a tenger
ojan vagy, akár egy francia sanzon
szerelmes kedvében dúdol az ember

2018. december 29.


(tovább…)

Én vagyok a DJ

Nevem védjegyei: a D és a J betű

Eddig a D. betűm felől érdeklődött mindenki, most már a J is méltán lehet az élénk közérdeklődés tárgya. Luca mindkettőre rákérdezett…

…Október végén, november elején nagy családi összejöveteleink zajlottak. Az első futamban először bátyámék családja érkezett meg, majd Csönge és Bence. Ebben az összetételben, így 11-en még soha nem voltunk együtt.

bdk család

Kattintásra nagyobb! Balról jobbra. Felső sor: Bátyám és családja; unokája: Linda; kisebbik lánya: Gabriella; felesége: Adrienn | anyósom: Piroska néni | én magam, Éva. Alsó sor: Kolos párja: Adrienn; Csönge párja: Bence | Kolos; Csönge.

zoltán, lucaAhogy bátyámék elutaztak, Bence nővére, Luca érkezett férjével, Zoltánnal. Most találkoztunk először, de a kölcsönös vonzalom annyira magától értetődő volt, hogy én megismerkedésünk második napján váratlan fordulattal – nem kis meglepetésére – húgommá fogadtam Lucát, jól összekuszálva ezzel a Csönge-Bence tengej mentén kiépülő viszonyrendszert.

dzsko bácsi d. betűje

Giacomo Balla – Dzsako bácsi

Zoltán már első este elmondta, hogy nagyon tetszett neki az Élted volt regénye, ami persze alaposan megérintette hiúságomat még akkor is, ha a címét Zoltán sehogy nem tudta összerakni (kicsit furcsa cím, szó se róla, így ezt a magam hibájának tudtam be). Luca pedig másnap rákérdezett a D. betűmre. Hogy miért és hogy mit jelent. Nekem persze megeredt a nyelvem, elmeséltem, hogy az voltaképp Dzsakó bácsi nevéből ered, legalábbis ezt sejteti a történetet alaposan körbejáró írásom: Dzsako bácsi D. betűje Balla D. Károj nevében, amejben más magyarázatok lehetőségét is említem – ki-ki választhatja a neki legjobban tetszőt.

balla d. károly fiatal. fotóMegpendítettem azt is, hogy a futurista festő, Giacomo Balla fiatalkori arcképe valamejest hasonlít az én hasonkorú  ábrázatomra. Vagy nem.

Aztán még elmeséltem azt is, kolozsvári látogatásunk idején mijen érdekes volt az erdéji író, Balla Károly özvegyének bemutatkoznom (többek között ezért volt szükség megkülönböztető betűre), és tovább csigázva az érdeklődést a fent említett írásban felhozott más lehetséges magyarázatokat szóba hoztam, így azt is, hogy gyerek- és kamaszkoromban igen erős vonzalmat éreztem a természettudományok iránt (redukáltabb formában ez meg is maradt) és ez nagyrészt a Magyar Televízió Delta című műsorának köszönhető. Kiderült, nekik is kedvencük volt. delta, d betűA görög betű iránt kialakult túlzott rajongásomra már nem térhettem ki, végére értünk a sokfogásos ebédnek. De nevem betűi még másnap is szóba kerültek, pécsi kiadóm jóvoltából ugyanis régebbi könyveimből most újra vannak ajándékozható példányaim. A dedikálásba már mindenütt Károj-t írtam, és Luca erre is lecsapott. Mivel vendégeink már elmenőben voltak, nem térhettem ki nyelvészeti fejtegetésekre, így talán a lehető legrövidebb választ adtam arra, miért száműztem még csak nevemből is az elipszilont. Feltűnési viszketegségből – mondtam, és arra gondoltam, ha egyszer majd J betűm történetét is körbejárom egy hosszabb írásban, abban is lesz szabadon választható számos lehetséges  magyarázat. Miért ne lenne az egyik a feltűnési vágy, ha egyszer vallom, hogy különbözni jobban szeretek, mint hasonlítani.

Egy másik értelmezés lehet az, hogy a J-betűt választva alsós tanítónénim kérdésére adtam megkésett választ: Aranka Jurijevna és az elipszilon.


(tovább…)

Balla D. Károj blogja © 2018 Frontier Theme