Balla D. Károj elipszilon nélkül

- korábban Balla D. Károly | BDK piréz író blogja

A Yollaka-sejtés, Litera-napló 2.

avagy a skálafüggetlen irodalom

albert yollaka

Netnapló a Litera.Hu-n – 2.

2019 áprilisában egy héten át Évával mi írtuk a netnaplót. Én 4, Éva 3 epizódot. Ezeket sorra újraközlöm ehejt.

Alberd Yollaka nevét ne keressétek a Wikipédiában, én sem találom, még a finn verzióban sem. Efölött elsiklanék, az ellenben jobban bánt, hogy az elmúlt 5 évben nem adott hírt magáról. Eleinte tisztán irodalmi volt a kapcsolatunk és abban állt, hogy lív nyelven írt verseit magyarra fordítottam, ezekből meg is jelent néhány (például a Forrásban itt), illetve hát persze a nyelvészkedést nem kerülhettük meg. Alberd fantasztikus terve az volt, hogy (saját származására is tekintettel) feltámasztja a lív nyelvet, erre, úgy tűnt, feltette az életét, évekig ontotta a lívül írt verseket, amejeket rajta kívül senki sem értett. Projektjének részét képezte, hogy ezeket szétküldte azoknak a „finnugor költőknek”, akik vagy lakhejük, vagy származásuk okán valamijen különleges státussal rendelkeztek. Engem Juvan Sesztalov (1937-1911), az akkor Szentpétervárott élő egyetlen manysi költő közvetítésével talált meg. Sesztalov 1997-ben lett a magyar írószövetség tagja, innen az ismeretségünk, amit ő valamivel többnek gondolhatott kollégák kapcsolatánál, mint uráli ősatya, úgy tekintett rám, a fiatal finnugor rokonra (kicsit túllépve ezzel a nyelvcsaládok származási hierarchiáján), atyáskodva kérdezgetett irodalmi sikereimről, meg hogy jól bánnak-e velem odahaza „azok a szlávok”… Még megismerkedésünk évében meghívott hatvanadik születésnapjára a Néva- parti metropolisba, ahol, mint írta Онегин, добрый мой приятель, Родился на брегах Невы[1], tudatva, hogy egy sarkkörön túli kirándulás is beletartozik a több napos happeningbe (nem tudtam elmenni, pedig fizette volna a repülőjegyemet). Nos, amikor Yollaka a nagy ötletével megtalálta a különlegessége okán többé-kevésbé világhírű nyelvrokon költőtársat (ő bezzeg benne van a Wikiben), Sesztalov atyáskodva őt is azonnal felkarolta, lelkesen mellé állt, Jolocskának (fenyőcskének) kezdte becézni, ellátta ötletekkel, segített elkészíteni az orosz nyersfordításokat – a lív eredetiekhez csatolva ezek jutottak el hozzám szép felkérő levél kíséretében.

De nem sokáig volt szükségünk közvetítő nyelvre, miután első verseit lefordítottam, Yollaka bámulatos gyorsasággal megtanult magyarul, mi több, a magyar kultúrába is beleszerelmesedett, olvasott, filmet nézett, zenét hallgatott. Levélváltásaink során mindig beszámolt új élményeiről. Sosem felejtem egy mulatságos megállapítását: „Ha egy felcsendülő zenéről hirtelen nem tudom eldönteni, hogy az vajon Brahms egyik Magyar tánca vagy Liszt egyik Magyar rapszódiája, akkor nagy valószínűséggel éppen Monti Csárdása szól”.

Később beszámolt arról (szerintem füllentett, vagy legalábbis erősen túlzott), hogy kezdeményezése egyfajta mozgalommá vált fiatal finn értelmiségiek körében: a nem túl nagy számú írott nyelvemlékre, a múlt században felgyűjtött hanganyagra, leginkább pedig saját kreativitásukra támaszkodva közösen szinte újrateremtik a finnekbe beolvadt kis nép  feledésre ítélt nyelvét. Kicsit furcsálltam, hogy mozgalmuk nevéül nem valamej ősi kifejezést választottak, hanem szellemes angol szójátékot alkottak: LIVing – ami szerintük a lív nyelv továbbélését jól kifejező szimbólummá válhat. A számomra disszonáns anglomán beütést nem tettem szóvá (világszlogennek valóban megfelelhet), én is lelkes választ írtam, mire Alberd gyorsan küldött két friss opuszt.

Nekem akkor épp más dolgom akadt, kinyomtattam a verseit, de félretettem őket. Sok év múltán most kerültek a kezembe, épp akkor, amikor a Litera felkérése érkezett. Ezt a különös történetet én megírom netnaplómban, határoztam el akkor, és régi mulasztásomat pótolva a két vers lefordításának is nekiláttam, újra megtapasztalva, mijen érzés gúzsba kötve táncolni. Naplóm végén olvashatjátok a ma elkészült, kissé depresszív hangulatú két verset.

Yollakával még évekig leveleztünk, kapcsolatunk egyre szerteágazóbb lett. Mint egy gyerek, úgy örvendezett, amikor közvetítésemmel 2012-ben spanyolul is megjelent két verse. Ez sem akármijen történet: Ferdinandy György figyelt fel magyarításaimra és kubai költőbarátja, Heriberto Hernández Medina segítségével elkészítették az adaptációkat, a spanyol ajkú olvasók pedig nemcsak a két költeményt olvashatták el Heriberto blogjában, hanem az izgalmas nyelvi mozgalomról is értesülhettek. De Alberd nem sokáig lelkesedhetett, mert nagyszerű karibi költőtársunk még ebben az évben öngyilkos lett Miamiban, ahová Kubából disszidált.

Hogy a nekem korábban küldött két verse akkor lefordítatlan maradt, amiatt Yollaka kicsit neheztelhetett, mert későbbi leveleinkben nem sok szó esett irodalomról. Annál több számítástechnikáról, az internetes tartalmak jellegzetességeiről, a Google-kereső működéséről, a mesterséges intelligenciáról. Kiderült, hogy a nyelvészet mellett neki ez is a szakmája és nem is akármijen szinten műveli. Szabájos kis értekezésekben avatott be kutatási eredményeibe. Erről akkor egy bejegyzésemben be is számoltam:

lív nyelv versAlberd Yollaka finn internet-kutató (1974- , Haajaiskylä) az online tartalmak közötti kommunikációs csatornák tanulmányozása közben felfigyelt a hálózatok Barabási Albert László által kidolgozott skálafüggetlen jellege és a webtartalmak gócosodása közötti összefüggésre. Megfigyelését merész gondolatkísérlettel társította, így keletkezett a Yollaka-sejtés néven ismert hipotézis, amej kissé leegyszerűsítve és közérthető nyelven megfogalmazva valahogy így hangzik:

  • A skálafüggetlen internetes kapcsolati hálózat fogalmi gócpontjaiban elhejezkedő webtartalmak közötti interakciók gyakoriságának és időegység-sűrűségének a valószínűsége egyenes arányban áll az ezen tartalmak közötti szemantikus tartalom-megfelelések számával és méjségével.

Értettem is, nem is. Egyfelől rettentő büszke lettem arra, hogy ijen sejtelmes dolgokba beavat. Másfelől nyelvi-irodalmi kapcsolataink összetettségét felfogva az a képzetem támadt, hogy az irodalom is egy gigantikus hálózatrendszer, nyelvek, szerzők, művek, jelentések érintkezésének szép rajzolatú fraktálszőttese. Igen, ez a skálafüggetlen irodalom, ahol is a hálózat állandósága eredményezi a gondolatok szabad áramlásának állandóságát.

Utoljára Prágából jelentkezett 2014-ben. Örömömre újra verset küldött. A szép időmértékes tizenhatsoros ajánlásában egy hozzám közel álló, Ungváron minket többször meglátogató fiatal prágai hölgy neve szerepelt, akiről én soha nem írtam neki, de akivel ugyancsak élénk levelezésben álltam főleg kutatási területe (a ruszinok eredetmítoszai) okán – és tőle is fordítottam nem egy verset. De honnan ismerheti őt Yollaka?

A Villon Prágában című ádventi tizenhatsoros szép volt, megkapott, lefordítottam, blogomban közöltem, a linket elküldtem neki és az ajánlásban megnevezett Arabellának is.

Levelezőtársam nem reagált és soha többet nem jelentkezett. Sejtésem sincs, miért.

________________________

Alberd Yollaka

Akár egy idétlen

mögém került már minden intelem
nyomomba vád és alku rakja fészkét
nem véd a törvény, nincsen oltalom
gerincem fáj, de nem hajoltam kétrét

nem így akartam, így lett hirtelen
kísér a gyász és megkísért a részvét
nem állhatok a másik oldalon
ahol a cinkos kapja fizetését

s nem állhatok már itt sem egyre tétlen
akár egy béna, néma szerencsétlen
megírom egyszer én is hondalom

és morzsolom a rózsajambust szépen
akár egy szellemszállta idétlen
akár a kegyben gyűlő borzalom

Az utolsó lemez

telnek a napjaim, mint ahogy hullámok
egyformán futnak a lúdbőrös tengeren
valahogy nincs ez jól, bosszúsan ágálok
nem mintha érvelni lenne még fegyverem

pedig a cáfolat megjött már régesrég
nincsen a semmi és nincsen a végtelen
marad a világ úgy, ahogyan tervezték
marad a nevetés és benne a félelem

hejzetet rögzítek, bemérem magamat
keresném azt, aki léhán megteremtett
felszínen megtart még lomhán az akarat
odalenn hínárok betűzik nevemet

múlnak a napjaim, mint ahogy csituló
hullámok futnak a vacogó vizeken
sürget az ügyelő, vár a nagy kifutó
van egy jó lemezem, ezt most még felteszem

Balla D. Károj fordításai


[1] Anyegin, kedves jó barátom, / A Néva-parton született (Puskin: Anyegin. Áprily Lajos fordítása)

balla d. károj - yollaka sejtés

Megjelent (képek nélkül): Litera.Hu 2019. ápr. 9.: A Yollaka-sejtés

A témáról szakmai részletességgel:

És amaz utolsó adventi vers:

Alberd Yollaka

Villon Prágában

Arabella Dolýkovának

Komor a kedvem ma, nem éppen adventi,
hiába kísért meg buzgón az ünnepi báj.
Lelkemet nincs, aki éjfélkor megmenti,
kocsmában mellettem zülleteg angyal piál.

Örömhírt hiába trombitál részegen,
válaszul szájamból csorog a keserű nyál.
Pénzemet elvertem, vagyonom végtelen,
északon tétova asszonyok közönye vár.

Ma nekem ünnepet kicsoda üzen itt?
Menni ha nem tudok, angyalom hazavisz-e?
Karórám eladom, innék még pilzenit,
hadd rántsa égbe fel lelkemet Versovice!

Nem ettem semmit ma. Sör, ami jóllakat.
Szent csapos adta rám áldását: elég hitelt.
Szánjad hát Villonod, irigyeld Yollakát!
– Így történt meg velem: Prágában évem kitelt.

Prága, 2014 adventje

Fordította Balla D. Károj , 2019


A hozzászólásokért szerzőik viselik a felelősséget. Facebook kommentek:

A bejegyzéshez fűzött hozzászólások nem képezik a blog szerves részét, azokért a szerzőik viselnek teljes felelősséget.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Balla D. Károj blogja © 2018 Frontier Theme