Nevem védjegyei: a D és a J betű
Eddig a D. betűm felől érdeklődött mindenki, most már a J is méltán lehet az élénk közérdeklődés tárgya. Luca mindkettőre rákérdezett…
…Október végén, november elején nagy családi összejöveteleink zajlottak. Az első futamban először bátyámék családja érkezett meg, majd Csönge és Bence. Ebben az összetételben, így 11-en még soha nem voltunk együtt.
Ahogy bátyámék elutaztak, Bence nővére, Luca érkezett férjével, Zoltánnal. Most találkoztunk először, de a kölcsönös vonzalom annyira magától értetődő volt, hogy én megismerkedésünk második napján váratlan fordulattal – nem kis meglepetésére – húgommá fogadtam Lucát, jól összekuszálva ezzel a Csönge-Bence tengej mentén kiépülő viszonyrendszert.
Zoltán már első este elmondta, hogy nagyon tetszett neki az Élted volt regénye, ami persze alaposan megérintette hiúságomat még akkor is, ha a címét Zoltán sehogy nem tudta összerakni (kicsit furcsa cím, szó se róla, így ezt a magam hibájának tudtam be). Luca pedig másnap rákérdezett a D. betűmre. Hogy miért és hogy mit jelent. Nekem persze megeredt a nyelvem, elmeséltem, hogy az voltaképp Dzsakó bácsi nevéből ered, legalábbis ezt sejteti a történetet alaposan körbejáró írásom: Dzsako bácsi D. betűje Balla D. Károj nevében, amejben más magyarázatok lehetőségét is említem – ki-ki választhatja a neki legjobban tetszőt.
Megpendítettem azt is, hogy a futurista festő, Giacomo Balla fiatalkori arcképe valamejest hasonlít az én hasonkorú ábrázatomra. Vagy nem.
Aztán még elmeséltem azt is, kolozsvári látogatásunk idején mijen érdekes volt az erdéji író, Balla Károly özvegyének bemutatkoznom (többek között ezért volt szükség megkülönböztető betűre), és tovább csigázva az érdeklődést a fent említett írásban felhozott más lehetséges magyarázatokat szóba hoztam, így azt is, hogy gyerek- és kamaszkoromban igen erős vonzalmat éreztem a természettudományok iránt (redukáltabb formában ez meg is maradt) és ez nagyrészt a Magyar Televízió Delta című műsorának köszönhető. Kiderült, nekik is kedvencük volt. A görög betű iránt kialakult túlzott rajongásomra már nem térhettem ki, végére értünk a sokfogásos ebédnek. De nevem betűi még másnap is szóba kerültek, pécsi kiadóm jóvoltából ugyanis régebbi könyveimből most újra vannak ajándékozható példányaim. A dedikálásba már mindenütt Károj-t írtam, és Luca erre is lecsapott. Mivel vendégeink már elmenőben voltak, nem térhettem ki nyelvészeti fejtegetésekre, így talán a lehető legrövidebb választ adtam arra, miért száműztem még csak nevemből is az elipszilont. Feltűnési viszketegségből – mondtam, és arra gondoltam, ha egyszer majd J betűm történetét is körbejárom egy hosszabb írásban, abban is lesz szabadon választható számos lehetséges magyarázat. Miért ne lenne az egyik a feltűnési vágy, ha egyszer vallom, hogy különbözni jobban szeretek, mint hasonlítani.
Egy másik értelmezés lehet az, hogy a J-betűt választva alsós tanítónénim kérdésére adtam megkésett választ: Aranka Jurijevna és az elipszilon.
Legutóbbi hozzászólások