A Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle 2021. májusi tematikus számával a Tsúszó-filológiában elterjedt, azóta többször megcáfolt 1941-es halálhír 80. évfordulóján hívta fel a figyelmet a jeles szlovákiai, de összmagyar jelentőségű, Kárpátalján is megfordult költőre. Örömömre szolgált, hogy az összeállításban az én közreadásomban jelenhetett meg Tsúszó Sándor két konzseniális versfordítása. Az eredeti költeményeket a maga alkotta vendergood nyelven írta az a csodagyermeknek indult William James Sidis, akit a világon valaha legmagasabb IQ-val rendelkezett embernek tartanak, és aki emigráns ukrán zsidó családban 1898-ban született New Yorkban. Börtönt és elmegyógyintézetet megjárva, elmagányosodva halt meg Bostonban 1944-ben. Tsúszó országról országra vándorolva ekkor már harmadik éve élt emigrációban.
William James Sidis
amit még elcserélnék
megemelkedik. aláhull, mint városra a krízis.
kínoz a felszívott porban a hamis eskü, hogy bízis-
ten nincsen álca rajtam, amit még elcserélnék. így lehet,
hogy már semmi isten nincs a semmi ég felett.
elbuknak a léptek, eszmék, már elborult a fényes allé,
és nem cseng tisztán, kegyesen a kényes alle-
lúja a feketék templomából. elakad a síkon a szólam,
tört hangok, mint kín, hevernek körben lehetetlen pózban.
megemelkedik. aláhull, mint holt idők. halott terek
nyugszanak a véres sárban. sírok. holott erek-
cióm is lehetne, ha nem volna minden ízem félénk.
nincs már álcám, amit ezüstre még elcserélnék.
Boston, 1930-as évek
amikor fordul a törvény
a közelébe érek. beszippant, mert meg nem menthet,
majd életre lök véres indulattal, mint egykor Manhat-
tan, a bűnös. de mégsem ölt meg hasis, sem cián,
mikor fennakadtam pár ócska evidencián.
nem volt elég a baljós jelből, nem tudtam megunni,
hogy tékozló óráimban mellém guggol az Uni-
verzum, mint szoba sarkában duruzsló kályha,
és lábamhoz dörgölőzik minden dolgok fizikája.
a közelébe érek. beszippant, mint a dús alázat,
és öklendeznem kell, mert arcomra mászik házat-
lan csigáival a kozmikus undor. itt függöm isten örvén.
halálba így fordul, hogy élni kell, a cáfolható törvény.
Boston, az 1930-as évek vége
Tsúszó Sándor fordításai, közreadja Balla D. Károj
E verseket a New York-i ukrán zsidó családban 1898-ban született zseni a maga alkotta vendergood nyelven írta végleg elmagányosodva, miután megjárt börtönt, elmegyógyintézetet, és lassan felejteni kezdte mindazt, amit csodagyerekként tudott.