El. Legalábbis bő másfél évre… Az orosz agresszió megindulása után néhány órával én már verset írtam azzal az eltökéltséggel, hogy engem ugyan hiába int Ciceró bölcselme, nem vetem alá magam az Inter arma silent Musae tilalmának, nálam juszt sem hallgathatnak háborúban a múzsák. Rémült dac volt ez, a döbbenet lázadása. Meg is született az első opusz, kitettem FB-oldalamra:
JUSZT SEM HALLGATNAK
merenghetsz szépen-búsan elmúláson
de egyszer úgyis felhasad a vászon
ki arca néz az égi hasítékon?
angyalt vártál, de megjelent a démon
nevethetsz daccal gyilkosok szemébe
de végül mégis ők mondják, hogy vége
s ha nem fog rajtuk már a röhögésed
eszedbe jut a korpuszon a hét seb
vagy omlott hittel zárkózhatsz magadba
megvédhet még a felmagasztalt mantra
dicsérjed részegen a józan észt
nem békés féreg lesz, mi elemészt
bdk, 2022.02.24.
És délután már kinn volt
George Szirtes fordítása:
IN WAR THE MUSES FALL SILENT
You can meditate all you like on the nature of mortality
But a torn canvas tent is a distinct liability.
And whose face is it you spy through the tear?
It’s no angel but a demon you find gazing there.
You can laugh at murderers and look them in the face
But it’s they in the end who determine the race.
And if they’re not impressed by the face that you show
Consider the wounds of the body laid low
And comfort yourself with the faith of your past.
Your much-revered mantra may save you at last.
Get drunk and cry up your logic and reason.
The worm that devours you knows you’re in season.
És jöttek sorra a keserű versek
MERT ÚGY VAN AZ
miért is hitted, minden így maradhat
kenyér és tej. de ím, a búza rothad
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még gyötrő háborúban
miért is hajlik szád a bús panaszra
hogy barmod hullik, elvész munkád haszna
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még kínzó háborúban
miért is hitted, megmarad családod
nem mállik szét a házfalban a vájog
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még gyilkos háborúban
miért is hitted, lesz majd igazságod
az élet mégis újra arcon vágott
s szól az úr, sorsod nem érted, mert úgy van
hogy nem éltél még álszent háborúban
de most már érted. nincs erőd imára
reményed óvtad, ez lett, ím, az ára
nem szól az úr, csak hallgat meglapultan
és élni rendel cinkos háborúban
bdk, 2022.03.01.
MEDDIG
hogy meddig ér a bárgyú képzelet
lemérheted a vágyott álomképen
hiába szállnak felhők fodros égen
tavaszra éhes szántóföld felett
ha téged közben elveszejt a szégyen
mert megvan még a biztos rejteked
míg el nem ér a kinti rettenet
hogy megtorolja minden vélt erényed
de meddig védjed magzat önmagad
ha nem tudod, hogy merre tart a had
és mit szab rád az álnok égi látnok
ne kérdezd hát, hogy hol marad a bába
és kin fogan meg majd a végső átok
ha mészárszéken szül anyád világra
bdk, 2022.03.11.
MINT MÁSKOR
egyhejben menekülsz. templomtornyok
árnyéka vet keresztet a földre
nem remeg jobban a kezed, mint máskor
és a hajnali légiriadót is békésen átaludtad
ágyadból látod a százados diófát
az erkéjről látnád a radvánci dombokat
tavaszodik. áradáskor majd felpuffadnak a mezők
mint éhező gyermekek hasa
egyhejben menekülsz. helikopter
közeli vibrátója szűrődik keith jarrett távoli
akkordjai közé. van víz, van gáz, villany
és a háló világa behozza a halottak napi számát
közel vannak a hegyek. fojó szeli át a várost
még épek a hidak és szobád falán sértetlen
a megfestett táj. arca homájából kalapos múzsa
figyeli szégyened. egyhejben menekülsz
bdk, 2022.03.14.
Öröm a keserűségben: a Litera már az első versemre felfigyelt, leközölték egy háborús gyűjteményben, majd márciusban külön oldalon az egész sorozatot.
Ám aztán más is történt.
A Fidesz újra megnyerte a választásokat és Orbán Viktor ünnepi beszédében, holott épp aznap derültek ki a bucsai mészárlás részletei, valami ojasmit mondott, hogy még az ukrán elnökkel is meg kellett küzdenie győzelméért. Ez gyomorforgató volt. De persze nagyon sokadszor történt, hogy a magyar miniszterelnök rászolgált legméjebb megvetésemre.
Elkeseredésem ekkor vált minden korábbinál sújosabbá. Mégpedig azért, mert ha korábban láttam annak lehetőségét, hogy Magyarország belátható időn belül visszatérjen az európai demokráciák normáihoz, ezt a reményt érvénytelenítette az újabb kétharmad, az ország közvéleményét Putyin mellé állító propagandagépezet hatékonysága, a NER további térnyerése – és nem utolsó sorban az ellenzék impotenciája és az értelmiségi réteg szinte teljes behódolása.
Minderre következett még egy itt nem részletezendő, magánéleti-családi, de a háború miatt előállt kényszerhejzet, amej csak egy módon látszott észszerűen megoldhatónak. Ám éppen ez az egy mód tett (volna) szükségessé ojan intézkedéseket, amejek várható következményei engem erősen nyomasztottak és a fent sorolt negatív hatásokkal együtt oda juttattak: belássam, semmi nem indokolja, hogy én a nyilvánosság előtt tovább szerepeljek, újra és újra megszólaljak. Észérveken túl ezt egy ponton már érzelmileg is lehetetlennek tartottam.
Egyfajta világnézeti, értékrendbeli és identitásbeli válságba kerültem – mindez messzebbre vezetett, mint amit az aktuális megrázkódtatások indokoltak volna.
Illetve hadd fogalmazzak pontosabban: világnézetem, értékrendem és identitásom nem változott meg, csupán megrendült ojmódon, hogy korábbi evidenciák érvényessége kétségessé vált számomra.
Hogy világosabb legyen:
Én azelőtt konokul és feltétel nélkül hittem és bíztam az emberi és társadalmi előrehaladásban, a civilizációs fejlődésben, a liberális demokráciák és a szabadságjogok mind nagyobb térnyerésében, a józan ész erejében, a belátásban, a nemes eszmék megtartó erejében stb. Ám egyre több ellenpélda mutatkozván arra jutottam, hogy tévedésben élek. Mert az előremutató erőknél erősebbek a visszahúzóak, mert az emberi civilizáció az összeomlás felé tart, mert a demokráciák életképtelenebbek a diktatúráknál, mert az irányítottságra nagyobb a kereslet, mint a szabadságra, mert a józan észnél és belátásnál erősebbek a törzsi ösztönök…
Identitásom alól pedig, amej az ellentétpárok pozitív tényezőire alapozódott, kiszaladt a talaj. Vagyis: bár továbbra is azt vallom, például, hogy liberalizmus jobb a konzervativizmusnál, a baloldali eszmék igazságosabbak a jobboldaliaknál, hogy a legrosszabb demokrácia is jobb a legjobb diktatúránál, a haladás jobb a regressziónál, az elfogadás jobb a kirekesztésnél és ít., aközben beláttam, hogy a vallott értékeim szerinti világeszmény illuzórikus. És nem azért, mert ne lenne ‘hejes’, ‘igazságos’, ‘nemes’, hanem azért, mert az emberiség története rácáfol. És ez nem kívülről jön, nem is véletlenül alakul így, hanem magából az emberből fakad – sajnos szükségszerűen. Az ember az, aki érvénytelenít és hatájon kívül hejez mindent, ami „üdvözíthetné”.
Nem kellemes mindezt 66 évesen egy háború szorításában, negatív hatások sokaságának nyomasztó súja alatt belátni.
Teljes éven át tartott fogva ez a felismerés. Visszahúzódtam privát szférámba és (technikai jellegű, internetes) munkámba. Lemondtam interjúkat, felkéréseket publikálásra, megszólalásra. Abbahagytam a szeméjes blogolást, megszűntem használni a közösségi oldalakat.
Aztán, betelvén a hallgatás esztendeje, elkezdtem visszaszivárogni – eleinte szeméjtelenül, név nélkül, majd álnéven. Fél évig tartott ez az alakoskodás.
Mígnem feloldódott gátlásom.
Mi több: bár ezt az égvilágon semmi nem indokolta – sőt! -, elkezdtem újra jól érezni magam a bőrömben. Kicsit szégyellem is magam a hallgatásuktól megválni kényszerülő múzsák okán. Akik most leginkább képek generálására ihletnek.
Vénusz feltalálja az örökmozgót
Készült utasításaim alapján mesterségesintelligencia-alapú képalkotó programok segítségével, 2023. nov
Frissítés: 2024-ben külön blogot indítottam AI-képeimnek
